Na, ez olyan régen volt, hogy tán igaz sem volt. Még március elején voltam Nürnbergben munkaügyben és elég nehéz lesz pozitív élményeket felidézni.
Az út fő tanulsága számomra az volt, hogy a németek alapvetően zűrzavarban élnek, de jó PR-ral elhitetik a világgal, hogy rendezettek.
Nürnberg elég nagy, és még metró is van, de arra nem igazán sikerült rájönni, hogy mit is csinálnak ott az emberek. Az utcakép elég furcsa, mert azon a néhány házon kívül, amit mindenki ismeri a nürnbergi képeslapokról, gyakorlatilag egyetlen régi épület sincs. A várost szarrá bombázták és bizony az újjáépítés idején se pénz, se ízlés nem volt.
Hogy miről is híres Nürnberg? Hát ugye a mézeskalácsról, a pártnapokról, meg a perről. Ezek közül ma már csak a mézeskalácsnak van látható jele, mert van sok mézeskalács bolt. Meg van sok szex shop is. Két este és egy délután alatt semmi igazán érdekeset nem sikerült felfedeznem. Valószínűleg a karácsonyi vásár idején teljesen más lehet a hangulat, de így a még szinte tél március elején inkább nyomasztó volt.
Azt mondanám, hogy egyszer mindenkinek érdemes elmenni ide, de én nem vágyom vissza. Viszont, ha egyszer akár pártnapokat akár monstre pert kell majd rendeznem, Nürnberg mindenképp rajta lesz a lehetséges helyszínek listáján.
Egy igazán érdekes épületet láttam, ahová egy kisebb incidens után sikerült is bejutnom, mert ma kormányhivatal.
Az épület Németország valaha épült legnagyobb laktanyája. A képen valószínűleg nem látszik, hogy a valóságban milyen óriási az épület.
Az még külön vicces, hogy az elejéről természetesen leszedték az eredetileg ott lévő sast, de a talapzatot, amin a madár állt nem.
Az egész iszonyat nevetséges, mert baromi feltűnő, hogy valami volt ott és most hiányzik. Abból, ahogy az épület kinéz, az építészet iránt kevésbé fogékényak is kitalálhatják, hogy valami harmadik birodalmas izé lehetett. Ám, ha valaki teljesen tájékozatlan, annak az épület előtt elhelyezett emléktábla biztosan segít. A laktanya a Dachaui koncentrációs tábor külső tábora volt, és az itt meghalt németeknek, lengyeleknek és cseheknek állítottak emléket egy nagy táblával, amin rajta van az épület 40-es években készült fényképe.
Tehát vagy le a talapzattal, vagy vissza a sassal! Mert ez így szánalmas.
