A hosszú szünetnek az volt az oka, hogy először munka ügyben Spanyolországban, aztán meg üdülni Angliában voltam.
Szóval Madrid. Első benyomásként annyit Madridról, hogy miután visszajöttünk, napokig győzködtem mindenkit, hogy azonnal csomagoljuk össze az egész Bizottságot és gyorsan költözzünk át Madridba. Azok közül a helyek közül, ahol eddig jártam, Madrid volt az első, ahová gondolkodás nélkül kiköltöznék. Szerintem, a spanyolok létrehozták a csúcsát annak, amit azon a klímán el tudok képzelni. Az utcák tiszták, az emberek normálisan viselkednek, és láthatóan jól élnek.
Míg Athénban folyamatosan olyan érzésem volt, hogy ha egy kicsit is normálisak lennének nálunk az emberek, akkor élhetnénk úgy mint a görögök, addig Madridban világos volt, hogy így nem élhetnénk. Egyszerűen hiányzik hozzá a kultúra.
Ez ugyan csak egy külsőségeket leíró példa, de valahol az egészet jellemzi: míg Athénban a férfiak simán eljöttek nyáriasan öltözve (pl. rövid ujjú ing) a tárgyalásokra, addig itt teljes harci díszben jelentek meg a 35 fokban is. Térdig érő(!) zokni, hosszú ujjú ing, zakó). Görögországban a nők sem húznak harisnyát és a 2. napon ott már én sem tettem. Szerencsére gyanakodtam, hogy Spanyolországban valószínűleg kell, és kellett is. Persze ennek a kifelé nagyon kell mutatni kell attitüdnek vannak hátrányai is. Pl. minden autó baromi nagy és szép. Azaz Magyarországhoz hasonlóan mindenki egy számmal nagyobb autóban ül, mint amit megengedhet magának. Szintén nagyon furcsa volt, hogy mennyire tartják a hierarchiát. A görögöknél simán eljöttek olyanok is a megbeszélésekre, akiknek tk. nem is volt közük a dologhoz, sőt be is mertek kapcsolódni a beszélgetésbe, ami teljesen nyitott volt. Itt 2 napig ugyanazzal a 2 emberrel beszéltünk, a másik 10 meg csak ott ült és ha valamit akartak, akkor az mindig a főnöknek mondták, aki meg nekünk.
Vicces módon 2 magyart ismertek: Nicolas Sarkozyt és Márait. Az előbbinél teljesen bevoltak zsongva attól, hogy nemesi származású. Mondtam nekik, hogy ezt ne úgy képzeljék el, hogy mindjárt a király rokona, hanem sima hétszilvafás. Meghát szép, szép a nemesi név, de egy buznyák sem jár hozzá. Márai meg nagyon beletalálhatott a spanyol lélekbe, mert elképesztő népszerű. Még a minisztériumi tisztviselők, meg a rendőrök is ismerik.:-))))
Roppant szórakoztatónak találták, hogy az én fejemben Semprun regényei miatt van egy komplett Madrid kép, csakhát ugye kb. 1960-ból. A nagyobb tereptárgyak természetesen megvoltak, csak baromira nem olyanok voltak, mint ahogy azt én elképzeltem. Pl. visszatérő leírása Semprunnek, hogy "és akkor átsiettem Kübelé (vagy spanyolul Cibeles) istennő szökőkútja előtt".
Így nézett ki a környék 1929-ben, néhány évvel Semprun születése után. Ekkor valószínűleg át lehetett sietni.
Ma már azonban igen csak kapkodni kéne a virgácsait, ha egyetlen menettel szeretne átkelni az óriási kereszteződésen.
Meg pesze a Retiro Park is megvan a királyok szobraival, csak a közönség változott meg kicsit.
És persze nem minden spalettás ablak mögött lakik egy-egy (szigorúan a frankóista oldalon hősi halált halt) katonatiszt özvegye, akinél jutányos áron lehet szobát bérelni.
Szóval Madrid szuper, július-augusztusban kicsit üres, mert a helyiek elmenekültek a melegelől.
Én meg aztán majd egyszer a kalandos élet mellett döntök és elmegyek illegális kommunista felforgatóank az 50-es, 60-as évek Madridjába.:-)
Ja! A képeket nem én csináltam, mert nem volt idő fényképezgetni. Annyira kellet rohanni, hogy még képeslapot sem tudtam venni. Viszont kiváló felejzet lehet ez az út a Krisztiánnal tervezett "Párizs 5 óra 40 perc alatt" című útikönyvünk folytatásában.
