Ez a bejegyzés csak annak lesz teljesen érthető, akinek sikerüt megnézni az In Bruges című filmet. Akinek még nem, de vágyik egy példányra, az szóljon nekem és majd elrendezem a dolgot.:-)
Tegnap végre elmentünk Bruges-be.
Kicsit nehezen indult a dolog, mert délelőtt még elmentünk egy kicsit shoppingolni, de végül is megérte a késedelem, mert vettem 2 klassz nadrágot és mint tudjuk Bruges (a 600 éve ugyanolyan város, a változatlanság szimbóluma, a Purgatórium metaforája) marad, a leárazott nadrágok meg ugye...
Szóval jó későn értünk a városba, már 4 óra is elmúlt. Természetesen a későt csak Belgiumra értem, hiszen mikor is zárnának a turistaatrakciók egy olyan orszában, ahol 23,15-kor megy le a nap, ha nem 16,15-kor? (Ez nem vicc! Itt este 11-kor lazán világos van, és a fő atrakciót jelentő toronyba az utolsó ember 16,15-kor mehet be.)
Úgy gondoltuk, hogy a nézelődést a filmben látott helyszínekre fogjuk kihegyezni, ami végül nem egészen úgy lett.
Megláttuk, hogy a csatornán járó kishajók 5-ig járnak, úgyhogy gyorsan be is ültünk egybe. (A gyorsan belga tempóban értendő, úgyhogy kb. félórát vett igénybe.) Gondoltuk, hogy majd "going around in a boat, looking at stuff" mivel hogy "it's called sight-seeing", de ez nem annyira sikerült, mert elkezdett esni az eső. Pontosabban már odafelé is esett időnként, de reméltük, hogy Bruges-ben majd jó idő lesz. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy óriási nagy ernyők alatt üldögéltünk, de persze azért sikerült megcsodálnunk a "stuff" nagyrészét.
Hajózás ernyők alatt:
Egyébként ezt a kifejezést az író valószínűleg az életből vette, mivel a hajót vezető pacák 3 nyelven elmondta mindig a látnivalókat és kb. az volt az üdvözlő szövege, hogy szerettel köszönt mindenkit és majd röviden elmondja milyen "interesting stuff"-ot láthatunk. Roppant vicces volt. Hajókázni mindenképp érdemes, mert van jónéhány olyan épület, amit csak a víz felöl lehet igazán megnézni, mert nincs előtte utca. Ilyen a híres 1100-ban épült korház is, ami egészen 1976-ig végig korházként üzemelt.
Ahogy a csónakból kiszálltunk, gyakorlatilag azonnal kisütött a nap. Ez egyáltalán nem meglepő Belgiumban. Itt valahogy este 7-kor jön az igazi napsütés. Elindultunk a főtér felé, hogy majd gyorsan megmásszuk a tornyot, de még Belgiumhoz képest is sikerült alulmúlni önmagukat, ugyanis a toronyba 16,15 után nem lehet felmenni, de a WC 6-ig nyitva. Dehát mint tudjuk felesleges is felmenni:
- Coming up?
- What's up there?
- The view.
- The view of what? The view of down here? I can see that down here.
Azt írták, hogy 9-től lesz harangjáték koncert, úgyhogy gondoltuk majd visszajövünk addira és legalább a feléig megnézzük belülről, de végül ez sem sikerült, mert térzenefesztivál volt a városban és elmaradt a harangjátékozás.
Ezután elmentünk a Konigin Astrid Parkba. Ami sokkal kisebb, mint a film alapján tűnt, de amúgy helyes park.
A park és a templom:
A park mellett van egy templom, ahol életem legjobb templomi kiállítás-megnyitós, heppeninges bulijába keveredtünk bele. Egyrészt baromi szimpatikus volt, hogy ilyesmire használják a templomot, másrészt az egész valami hihetetlenül vicces abszurd izévé állt össze. A kiállítás alapvetően fotókból álllt, meg valami installáció szerű valamiből. Mókásnak találtam, hogy semmi leírás nem volt arról, hogy tk. mit látunk, de a sok fénykép közé bekeveredett egy kb. 10x10 cm feldolgozása a Blind Faith nevü a 60-as években nagyon rövid ideig létező együttes, egyetlen stúdió albumának a borítójáról, aminek mindjárt egy 4 oldalas brossúrát szenteltek, hogy ez miért nem pedofil. Valahol beteg világban élünk, hogy ilyenek miatt magyarázkodni kell. Ma már nyilván nem készítenének ilyen képeket kislányokról, de szerintem nem szabad ezt a képet kiragadni a korból, amiben készült. Amúgy ez nem a kedvence Eric Clapton formációm, bár a lemez egész jó, úgyhogy ha valaki meg szeretné hallgatni, szívesen kölcsönadom.
(Itt lehet megnézni a borítót: http://en.wikipedia.org/wiki/Blind_Faith_%28album%29 )
Kaja meg pia is volt a bulihoz, ahol sikerült életem legbizarabb gumicukrát elfogyasztani: a Szűz Mária alakút. Amúgy finom volt.
Ezután úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Szent Vér templomot, de sajnos nem sikerült, mert a térzene fesztivál miatt lezárták a belváros egyrészét és a templom a kordonon belül volt. Egyébként kivülről valójában láttuk, csak a többi templomhoz képest, nem olyan feltűnő.
Végül kajáltunk egyet a főtéren, majd 11 körül hazajöttünk.
Összefoglalva: Bruges nem shit-hole és még biztos vissza fogok menni, mert alig sikerült megnézni valamit a korai zárás miatt. Meg remélem, hogy összel valamivel kevesebb turista lesz. Amúgy a város belső magja, hol a mese házikók vannak nagyon kicsi és már 2 óra mászkálás után olyan érzésed van, hogy legalább ötször jártál már minden utcában. Azt meg, hogy Bruges-ben gyakorlatilag 600 éve nem változott semmi, nem tartom kizárólag pozitív dolognak.
És a végére még egy idézet:
"It's like a fairy tale. It was just that initial, dual carriageway thing sort of put him off for a second."
