Ez egy kicsit profil-idegen bejegyzés a blogtól, és valószínűleg teljesen élvezhetetlen az olvasó számára, de úgy gondoltam, mégis megörökítem a mai próbálkozást.
Bár az alapdolgokat a főzésben megfelelő színvonalon hozom, azt azért nem lehet rám mondani, hogy virtuóz lennék a konyhában. Sőt, már azzal is megvádoltak, hogy operett-háztartást viszek! De ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Nem tehetek róla, hogy hajdani lakótársam néhány konyhai felszerelésemet egyszerűen hazaköltöztette.
Mivel jövő kedden vendégem érkezik Corkból, ezért megkértem egy nagyon kedves barátomat, hogy találjon ki nekem valamit, ami olyan, hogy előre elkészíthető, és ha este 10 tájban megjövünk a repülőtérről, csak elő kell venni és már ehejük is. Ja! És persze nagyon finom legyen.
Ez a poszt a „próbafőzés” megörökítése, azaz elkészítettem az ételt, hogy lássam milyen, illetve hogy nehogy kellemetlen meglepetés érjen az éles főzésnél.
Kicsit bizonytalan voltam a fő fűszert illetően, mert fel sem tudtam idézni a rozmaring ízét, azt meg végképp nem tudtam, hogy megy-e a disznóhúshoz. Minden esetre elhatároztam, hogy kivételesen egy az egyben követem az instrukciókat. (Ez nagyon nagy szó, mert talán az a legjellemzőbb a barátommal való kapcsolatunkra, hogy mindig meghallgatjuk, amit a másik mond, aztán meg jól nem hallgatunk egymásra.)
Tehát tegnap bevásároltam a hozzávalókat:
- Disznóhús (szigorúan promós, bár a belgák annyira nem ijedtek meg a sertésinfluenzától, mert nem sok minden volt leócsózva). Szerintem comb, de azért még mindig nem vagyok elég jó franciából ennek a megállapításához.
- Tejszín
- Krumpli (meglepően fagyott volt, úgyhogy sok ment a szemétbe)
- Rozmaring (kis műanyag dobozosat vettem, amiből csak 1 ágat használtam fel, a többi egyelőre sorsára vár a hűtőben)
Volt itthon:
- Vöröshagyma
- Fokhagyma
- Gouda sajt (az enyém öreg volt, de nem tudom, hogy otthon megkülönböztetik-e eszerint a sajtokat, mert én alapvetően nem szeretem a sajtot)
- tojás
Így néztek ki az alapanyagok, mielőtt elkezdtem volna összeállítani az ételt. (A sajt hiányzik a képről.)
Aztán a következőket csináltam:
A húst felvágtam nem túl kis darabokra, sóztam és borsoztam. Amíg a krumplit meg a hagymát megpucoltam kicsit pihent.
Ezután leszedtem a rozmaring ágról a leveleket. Ahogy szedtem le őket, minden kisebb ágacska végén maradt egy kis fás rész, amit nem akartam beletenni az ételbe. Bár erre vonatkozó instrukcióm nem volt, azért én ezeket levagdostam és még a leveleket is összevágtam egy kicsit. A húst a rozmaringgal beszórtam és nejlonzacskóban kiklopfoltam. (Ez volt vadonat új ikeás klopfolónk első bevetése.)
A húst kis vajon mindkét oldalán elősütöttem. A vajon sütés eszembe nem jutott volna, viszont a barátom szinte mindig így csinálja és nagyon jó íze van. Itt még a sima carrefouros vaj is nagyon jó ízű és nem égett meg vagy hasonló. A megmaradt húsos vajon kicsit megfonnyasztottam a hagymát és a fokhagymát és rászórtam a maradék rozmaringot, meg beletettem magát az ágat. Az ágat a végén kipecáztam és kidobtam. Azt hiszem, legközelebb a fokhagymát csak a végén teszem bele, mert lehet, hogy kicsit megégett.
Ezután kezdem betenni a hozzávalókat a tepsibe. Itt van az egyetlen pont, ahol tudatosan tértem el a recepttől: nem vajaztam ki a tepsit. Azért döntöttem így, mert a tejszín eleve nagyon zsíros (30%) és már a pirításhoz is használtam vajat, no meg a gouda is elég zsíros.
Szóval alulra ment a hagyma fele, rá a krumpli, amit jól megsóztam. Nem jól mértem fel, hogy mennyi a krumpli fele, úgyhogy ebben a rétegben több krumpli van, mint a fedőrétegben, aztán jött a hús, majd 2 nagy szelet sajt, utána megint hagyma, krumpli és sajt. A legfelső rétegnek már nem mertem 2 szelet gouldát tenni. Egyrészt mivel ez öreg sajt, nem akartam, hogy túl sajtos legyen az étel íze, másrész nem szeretem annyira a sajtot.
Amikor minden benne volt a tepsiben az egészet leöntöttem tejszín és egy egész tojás jól megsózott keverékével. Ekkor így nézett ki:
Végül összesen kb. 50 percet sütöttem. Ilyen lett a végeredmény:
A mai próbálkozás tanulságai a következők:
Rájöttem, hogy szeretem a rozmaringot. Na, jó ez így nem igaz, de tény, hogy a rozmaring és a disznó jó barátok. Egy ág tökéletes volt ennyi alapanyaghoz, mert bár nem volt nagyon durva az íze, azért mindenben lehetett érezni.
Vékonyabbra kell a krumplit vágni, mert noha a hús megsült, némelyik krumpli nem teljesen.
A goulda sajt nem olvad el, hanem megpirul és ropogós rétegként ott marad a tetején, ami nagyon finom.
Nem igazán volt jó a tejszín – tojás arány. Lehet, hogy 2 dl tejszín túl kevés 1 tojáshoz. Nagyon korán és keményre megszilárdult a keverék, jobb lett volna, ha kicsit folyósabb a leve. Legközelebb eleve többet csinálok, és akkor 4 dl tejszínhez fogok 1 tojást tenni.
Valami tényleg nem stimmel a sóval. Bár elég sokat tettem bele mégis kicsit sótlannak éreztem a végeredményt. (Szóval majd vennünk kell új sót.)
Összefoglalva: Ez egy nagyon jó kaja, és nem bonyolult elkészíteni, próbáljátok ki!
Most okoskodhatnék, hogy pl. fehérbor illene hozzá vagy valami hasonló, de fingom sincs a borokról. Viszont a sok sajt meg tejszín miatt elég nehéz étel, úgyhogy valami savanykásat mindenképp jó inni hozzá.
Az még nem találtam ki, hogy a desszert mi lesz. Vagy almakompót (erre is kedves barátom szoktatott rá, egyetlen kanál és már időutazik is az ember, annyira a gyerekkor íze) vagy francia gesztenyekrém lesz. Ilyen gesztenyekrémet otthon csak a Nigella-féle főzőműsorban láttam. Ízre nagyon hasonlít a gesztenyepürére, de ez egy cukorsziruppal kikevert nagyon édes, lágy valami, ami keserű csokival és tejszínhabbal a legjobb.
