A korábbi bejegyzésekből már kiderült, hogy ha el lehet menni valahová Brüsszelből, akkor el is szoktam. Így használtuk ki a Szilveszer utáni hétvége adta lehetőséget és tettünk egy kis kirándulást a környéken. Az úti cél Aachen volt.
Reméltük, hogy az idő jobb lesz mint Brüsszelben, de leginkább azt, hogy a levegő tisztább lesz. Brüsszelben már január 2-án is szmogriadó volt, a reptérről hazafelé az autópályán végig 90-es korlátozás volt.
Szerencsénk volt, szép tiszta idő volt, csak nagyon hideg.
Aachenben gyakorlatilag egy látnivaló van: a dóm.
Viszont az hihetetlenül érdekes és ha valaki eljön Brüsszelig, akkor érdemes megtenni a másfélórás utat Aachenig és megnézni. Viszonylag sok magyar dolguk van, ami ott a helyszínen elég meglepő volt nekem. Rá kellett jönnöm, hogy nem árt, hogyha kicsit felkészülve megyünk kirándulni és nem ott próbálok rájönni, hogy akkor mit is látunk. Be kell hogy valljam, Aachen előtt szinte semmit nem tudtam Nagy Károlyról, ott viszont megtekinthettem az ereklyéit is. Ott van szerencsétlen mindenféle részekre szedve (külön a keze, a felsőteste) szép arany ereklyetartókban. Bár megéltem már vagy 35 Szent István napot, úgyhogy szokva vagyok a levágott kezekkel való sétáláshoz, azért valahol elég morbid ez a darabolós dolog. Általában a tartó formája utal arra, hogy mi van benne, pl. egy kéz. De sikerült 2 db kb. 10 cm átmérőjű gömb alakú ereklyetartót is látnunk. Valahogy nem volt kedvem elképzelni, mi van benne…
Van magyar nyelvű idegenvezetés is. (Míg pl. lengyel nincs, holott nyilván sokkal több a lengyel Aachenben, mint a magyar.) Mint utóbb megtudtam, ez amiatt van, hogy gyakorlatilag 700 éve mindig vannak Aachenben magyar kispapok tanulni és ők vannak befogva a munkára.
A város 1944 őszén átesett egy 3 hetes ostromon. Ez volt az első német város, amit elfoglaltak a Szövetségesek és hát nem adták könnyen a németek. Szóval a belvárosban nem sok épület maradt meg eredeti formájában és ha mégis akkor rögtön áll mellette egy, ami a 60-as években épült. Ez önmagában még nem lenne baj, ha ők is megpróbálták volna visszaépíteni a házakat az eredeti formájukban, de ők nem ezt tették, így a házak úgy is néznek ki, mint ami a 60-as években épült.
Volt egy bizarr élményünk is. A városban főleg önkormányzati épületeken, de ifjúsági házon meg egyházi épületeken is tiltakozó cédulák voltak a neonácik ellen.
Mint a képen is látható nem spóroltak a papírral, volt olyan épület, amin több száz volt.
Emellett láttuk minden idők egyik legviccesebb emléktábláját, amit a városházán sikerült elhelyezni és afelett sajnálkozik, hogy ők már 2 hónappal Hitler kancellárrá választása után megtették őt díszpolgárnak. Azért az emberben felmerül a gyanú, hogy ennél szörnyűbb dolgok is történhettek Aachenben, ha sikerült ezt a momentumot kiemelni a több mint egy évtizedes náci érából, ami közben még egy világháborút is lenyomtak. Ráadásul nem volt dátum a táblán, ezért nem tudjuk, hogy már közvetlenül a háború után sikerült kirakni, vagy csak mondjuk tavaly.
Szóval egyetlen nap alatt is arra jutottunk, hogy valami nagy szörnyűség kell, hogy legyen Aachenben a neonácikkal. Otthon Imre kiderítette, hogy mindössze annyi történt, hogy valamilyen rejtélyes okból kb. 40 találkozott a vasútállomáson, aztán elmentek valahová. Hát, mintha a városiak kicsit túlreagálták volna a dolgot…
Ezen kívül vásároltunk még Printet, ami aacheni édesség. Tulajdonképpen egy kemény mézes sütemény, amiből nem spórolták ki az ánizst. Van sima, meg cukormázas, meg csokival bevont.
Illetve ettünk még valami érdekeset: túrógombócnak nézett ki és ki is volt írva, hogy valami "quark", de valójában fánk volt, ami nyomokban túrót is tartalmazhatott, és hideg volt. De jó volt! 5 db 1,60 euró a sétáló utcában.
Délután átmentünk Maastrichtba, ahol már nem sok mindent tudtunk megnézni, mert elég késő volt. Összességében szerintem jobban csinálják a belga specialitásokat ott, azaz Hollandiában, mint Belgiumban. Szerintem a sültkrumpli és az un. liege-i gofri is jobb volt, mint amit valaha ettem Belgiumban.
Mindkét város olyan, ahová még szeretnék visszamenni, mert január nem túl jó várost nézni és még sok érdekesség kimaradt.
A végére egy pozitív dolog Belgiummal kapcsolatban: a gyalogosokkal sehol nem olyan óvatosak, mint itt. Pestről jőve nekem csodálatosnak tűnt a német közlekedési morál. Brüsszelből jőve fel voltam háborodva, hogy sem a németek sem a hollandok nem vigyáznak, sőt amikor az autó kanyarodott és nyilvánvalóan nekünk lett volna gyalogosként a zebrán elsőbbségünk, nem adták meg.
