Múlt héten vasárnap Antwerpenben voltunk. Brüsszel után, olyan mintha külföldön lettünk volna. Egyrész az emberek holladul beszélnek az utcán, és az angol illetve a német teljesen jól használható. Másrészt az egész városnak teljesen más hangulata van mint Brüsszelnek. Például vasárnap is kinyitnak a boltok. Komoly tömeg van az utcán, akik szemmel láthatóan jól érzik magukat. És úgy általában is jobb állapotban van a város.
Kultúrából összesen a Rubens házat sikerült megtekinteni, az viszont nagyon jó volt. Itt Rubens eléggé máshogy van jelen, mint K-Európában, kis tulzással azt mondhatnám, hogy minden sarki templomnak van egy Rubens képe. Ezért úgy voltunk, hogy lehetetlen Antwerpent legalább egy, valamilyen Rubenshez kapcsolódó dolog megnézése nélkül megejteni. Végül a házát választottuk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy meg lehet nézni, hogyan élt Rubens, illetve úgy általában a jómódú emberek az ő korában, meg van néhány képe is kiállítva. Utóbb kiderült, hogy azért van olyan rengetek Rubens kép, hogy jut mindenkinek, mert nem egyedül dolgozott, hanem volt egy képgyára, ahol csapatban gyártották a képeket egy-egy témára specializálódva. Pl. ha valaki szépen tudott állatot festeni, akkor ő ráfestette az állatot, utána meg jött a másik, aki gyülmölcsöt, vagy a hátteret tudta szépen festeni és ő is ráfestette a saját részét. Tehát valójában nagyon kevés olyan kép van, amit Rubens egyedül festett, a legtöbb nála készült képnél inkább minőségellenőrnek mondanám.
A ház illetve a kert is nagyon szép, és csak a végén - mikor már egészen megkedvelted a helyet - árulják el, hogy tulajdonképpen 1943-ban építették (újjá).
Ezenkivül még sikerült megnéznünk a vasútállomás épületét, ami viccesen hangzik, de tényleg érdemes megnézni, mert szép. (Mondjuk mi is WC-t keresve kerültünk oda, de az épületet önmagában is érdemes megnézni.)
Illetve voltunk a gyémánt-negyedben. Ez baromira más, mint ahogy elképzeltem. Az utcákban egymás mellett vannak az ékszerboltok, de ne valami nagyon menő, a felsőtízezernek szóló boltokat képzeljetek el, hanem az alsóbb osztályok gyémántboltjait. Már néhányszáz euróért egész nagy gyémántot illetve gyűrűt lehet kapni, bár biztos, hogy ezek nem a legjobb minőségű kövek. Emellett van egy utca, ami mindkét végén le van zárva óriási rudakkal, sőt az egyik végén még egy rendőség is van, ami tk. a gyémánt ipar főutcája. Itt vasárnap a világon semmi nem volt. Teljes csend. A boltok kirakatában mikroszkópok, mérlegek meg egyéb szerszámok gyémántfeldolgozáshoz. Az utca maga elég lepukkant 70-es években épült irodákkal, egy egy pici zsinagógával, illetve volt benne egy házhely (lásd a képet), ami még Bejrutnak is becsületére vált volna. Szóval összességében nincs ott semmi érdekes, de mivel még nem láttunk ilyet, nem bántam meg, hogy megkerestük.
Az egésznek van egy kis Erzsébetváros hangulata a sok kaftános bácsitól, sőt itt parókás nénit is lehet látni, ami szerintem Pesten nem olyan jellemző.
Antwerpenbe még biztosan vissza fogunk menni többször is, mert 5 óra alatt alig sikerült megnézni valamit.
